Fotók: Keppel Ákos
Stefanovits Péter sokoldalú, kísérletező alkotó. Képgrafikát, rajzokat, festményeket és installációkat egyaránt készít. Kifejezésmódját az 1970-es évek közepén a klasszikus és az avantgárd művészet határmezsgyéjén alakította ki. Korai munkái a magyar grafika szürreális hagyományaihoz kötődnek, szerkesztési megoldásai pedig a montázsokét idézik, ugyanis különböző kvázi naturális fragmentumok, tárgymorzsák rajzaiból építkezik (A mesemondó, 1976). A nyolcvanas évek második felétől ábrázolásmódja megváltozik, többértelmű motívumok, emberfák, ágaktok, sőt talányos tárgy- és testrészletek népesítik be lapjait (növényi erotika, 1986). A posztmodern szemléletű Meditációs tér (1995) című szérián különböző korokból való tárgyak és tárgyrészletek jelennek meg, a Hit emblémái (1997) sorozaton pedig a növényi és a geometrikusformák mellett olyan általános szimbólumok is feltűnnek, mint a víz és a tűz. Az ezredforduló után született alkotásain viszont a grafikai applikációkat
már vegyíti az egyedi rajzzal (nő a laborban sorozat, 1999), de ismét ott találjuk rajtuk az emblematikus jeleket is (odaátról ii, 2002). Végezetül az utóbbi éveket a computergrafikák (Gyerekjáték, 2009), illetve clorox munkák (Hegyi beszéd 1-5, 2011) jellemzik. ez utóbbiak úgy készülnek, hogy fehérítő hatású oxidáló anyaggal maratja ki a képfelületek fedetlen részeit a művész. A jelen tárlaton legújabb litográfiáit mutatja be.
már vegyíti az egyedi rajzzal (nő a laborban sorozat, 1999), de ismét ott találjuk rajtuk az emblematikus jeleket is (odaátról ii, 2002). Végezetül az utóbbi éveket a computergrafikák (Gyerekjáték, 2009), illetve clorox munkák (Hegyi beszéd 1-5, 2011) jellemzik. ez utóbbiak úgy készülnek, hogy fehérítő hatású oxidáló anyaggal maratja ki a képfelületek fedetlen részeit a művész. A jelen tárlaton legújabb litográfiáit mutatja be.
Lóska Lajos - művészettörténész, művészeti író