Fotók: Keppel Ákos
Végh András Munkácsy-díjas festőművész
Végh András mindig mozgalmas, virtuális mozgásokkal szabdalt, olyan festői kavargást teremt vásznain, amelynek látszólagos lényege az a könnyed kuszaság, amelynek mélyén mégis olyan komoly rend honol, amely korántsem látszólagos.
A hangvétel, az előadásmód, a képi atmoszféra groteszk-ironikus ízekkel-színekkel átitatott, mondhatni franciásan frivol – a franciás jelző korántsem véletlenül került itt elő -, egyszerre kesernyés és derűs, önfeledt és nyugtalanságokkal terhelt.
A festői attitűd, a stílusjegyek egyértelműen a magyar XX. századi művészetben oly jelentős, és napjainkban is rendkívül eleven és erőteljes jelenlétű expresszionista, expresszív képalkotás áramába kapcsolják e műveket és alkotójukat.
Végh András képeinek tárgya maga az élet, a hétköznapok, a jellegtelenségekbe burkolózó, de mégis különös jelenségek. A festői szándékokat a múló, feledésbe hulló pillanat megragadásának elszánt akarása vezérli, amely indítékot egy tíz évvel ezelőtt közreadott önvallomásában a festő úgy határozott meg, hogy „kétely és bizonyosság kötelén egyensúlyozva keresem a dolgoknak azt a belső szépségét és igazságát, amit nekem kell megtalálnom.”
Wehner tibor művészettörténész megnyitójából
Budapest, Újlipótvárosi-Klubgaléria, 2013. március 7.
Budapest, Újlipótvárosi-Klubgaléria, 2013. március 7.
„Végh András izgatottságról örömről beszél, melyek a hétköznapokból fakadnak.
Ő mindezt a tárgyak kifinomult belső struktúrájával és a színválasztás parazsával meggyőző rajzkészséggel veti vászonra.
Művészete stíluskényszer nélküli, az eseményeket magába szívó, feldolgozó és önmagát újrateremtő, egy nemzeti hagyományból fakadó individuális kreativitás.
Végh András olyan festő, aki az érzelmek által felkavartakat próbálja kanalizálni, (levezetni) áttekinthetővé tenni, majd képein harmóniaként kiegyensúlyozni.
Mottója: ÉN VAGYOK, A FESTŐ!!... Ennyi,... se több, se kevesebb.”
dr. Roswitha Siewert, (Lübeck)
művészettörténész megnyitójából, 2004. szeptember.
művészettörténész megnyitójából, 2004. szeptember.