Fotók: Keppel Ákos
Mint ahogy a legtöbb művész számára, úgy számomra is fontos, hogy egy kép ne csak a szemünkkel láthatót ábrázolja, hanem megmutassak egyfajta láthatatlant is, ezáltal gondolatokat ébresszek. Saját szimbolikus jelrendszeremen keresztül olyan egyetemes problémaköröket igyekszem megfogalmazni, körbejárni, melyek mindannyiunk életét befolyásolják. A legegyszerűbb, leghétköznapibb tárgyakat, formákat újragondolva, átértelmezve, új jelentéssel felruházva emelem be képeimbe, sajátos tájakat, világokat létrehozva általuk.
Műveim monokróm hatású színei, a fény-árnyék erőskontrasztja egyidejűleg teszi álomszerűvé, és filozofikussá ezt a sok esetben apokaliptikus hangulatú látványt egy nem létező, de mégis valóságosnak tűnő dimenzióba – egy ismerős ismeretlenbe – vezetve a nézőt. Eddigi kiállítási tapasztalataim alapján e világok erős rezonanciát váltanak ki a szemlélőből azáltal, hogy a saját belső, végtelen világának kivetülését, érzelmeit is felfedezni vélibennük.
Célom bemutatni e sajátos, mitikus, archetip, belső látáson alapuló képi világomat, mely tekinthető az európai képi gondolkodás poszt-szürreális, poszt-egzisztencialista, poszt-konceptuális irányzataihoz, de ugyanakkor az individuális mitológiák irányzatához kötődőknek is.
Munkáim során általában a festészet és a grafika határán mozgok. Sajátos festészeti technikákat, önmagam által kikísérletezett festőeljárásokat is alkalmazok. Sok esetben ötvözöm a különböző technikákat. Ugyanazon témákat több eszközzel is feldolgozom egyidejűleg. Párhuzamosan készítem grafikáimat, festményeimet és térbeli képeimet, egymással szoros összefüggésben.
Erdész Erika