Fotók: Keppel Ákos
Szlabey Zoltán és Jancsik Károly kiállítanak a csepeli iskolai környezetben. Jelentkeztek együtt már máskor is; nemcsak összeférhetőek, de egyenesen kiegészítői lehetnek egymásnak. (Nem mellesleg amiatt, mivel nagyon jó pályát futnak éppen: mindketten megújuló frissességet mutatva, amiatt csakúgy, hogy kereséseik során ráakadtak kimunkálatlan lehetőségekre a kissé nagyvonalúan geometrikus absztrakciónak nevezhető tételek között.) Szlabey nagy lendülettel vetette bele magát a síkkonstruktivista hagyomány szerkezeti és színbéli fölélénkítésének; rendre másra hozza létre méretes kompozícióit, amelyek metafora-mentes kitöltői a rendelkezésre álló sík fölületnek, ugyanakkor gazdag érzelmi revelációja a bátran, ám vitathatatlan ízlésbiztonsággal kezelt színstruktúrának. A kompozíció struktúráját illetően más utat választ Jancsik Károly. Az ő „geometriája" akárha a fölületek alá kívánkoznék, a kitakart világ elemi szerkezetét, látvány-kontingenciáját vizsgálja. Szellemi háttere alighanem a modern fizika atomizáltsága, a nukleonok világa, azok a láthatatlan és hihetetlen mozgások, nyüzsgések, amelyek a látható világ békés fölületét biztosítják. Ha tetszik mind az élő, mind az élettelen világban. A hangsúly tehát a szerkezetre esik, a szín visszafogottabb, nem ragadja magánál a gondolkodást. Ekként egészítik ki egymást a mostani kiállítók, és kínálnak elegáns szellemi élményt.
Fábián László író