Fotók: Keppel Ákos
(Budapest, 1912. január 11. - Budapest 2002. december 24.) Kossuth-díjas grafikus és festőművész
Tanulmányait Budapesten és Párizsban végezte, fiatal korában az alkalmazott grafika területén dolgozott, könyveket illusztrált, színházi plakátokat készített. A második világháború alatt megjárt hat koncentrációs tábort, de sikerült élve hazakerülnie és felgyógyulnia. 1947-től az Iparművészeti Főiskolán tanított (híres tanítványai pl. Zala Tibor, Varga Győző, Kass János, Gross Arnold, Kajári Gyula, Raszler Károly, Szilvássy Nándor). 1949-ben került át oktatni a Képzőművészeti Főiskolára (ottani híres tanítványai pl. Kocsis Imre, Kiss György, Szunyoghy András, Szentgyörgyi József, El Kazovszkij, Barabás Márton, Záborszky Gábor). 1974-ig, nyugdíjba vonulásáig oktatott a Képzőművészeti Főiskolán. 1939-től foglalkozott festészettel, 1951-ben Konecsni Györggyel együtt festett Vihar előtt című Dózsa-kompozícióra 1952-ben Kossuth-díjat kapott. 1958-ban a brüsszeli világkiállításon feleségével, Túry Máriával közösen festett falképekkel szerepelt. 1959-ben Katona József Bánk bán című drámai költeményéhez készített illusztrációkat. 1962-ben a Csók Galériában volt kiállítása, 1964-ben feleségével közösen rendezett kiállítást Rómában. Egyéni kiállításai voltak Budapesten és Magyarország vidéki városaiban, európai és amerikai városokban. Csoportos kiállításokkal az ázsiai országokba is eljutottak képei.Folyamatosan festett és dolgozott nyugdíjba vonulása után is, további sikeres kiállításai voltak. Monumentális, késő avantgárd alkotásai nagy feltűnést keltenek mind a mai napig. Életében utolsó nagy kiállítását 90. születésnapja alkalmából rendezte meg a Körmendi- és a Vigadó Galéria.Jelenlegi kiállításunk anyagát többségében a művész utolsó korszakából válogattuk. Wehner Tibor művészeti író így ír erről az időszakról alkotott képekről: „a vonalak és a színfoltok izgalmas ritmusrendszerére komponált, az organikus motívumokból építkező elvont kompozíciókból felfűződő nagy olajkép-együttes. S ha a szemlélő felmérte e művészi teljesítmény sokrétűségét és változatosságát, akkor összefogó jegyeket is megjelölhetett: a konstruktív szellemiséget és az expresszív hevületet, a vonal és a szín kifejezőerejének a megidézett konkrét valóságelem vagy nonfiguratív motívum általi leleményes kibontását”.