Fotók: Keppel Ákos
VANKÓ ISTVÁN – FELÜLÍRÁS
Részletek Hemrik László tanulmányából
Részletek Hemrik László tanulmányából
„… ma is érvényesek P. Szabó Ernő 2013-ban megfogalmazott szavai. István munkáira „egyszerre jellemző a líraiság és a groteszk iránti érdeklődés, az irodalmi ihletés, a festői és a grafikai elemek ötvözése.” És
azt már én teszem hozzá, ahogy az erőtől duzzadó, expresszív és leegyszerűsítő figuraképzés is. A változások számosak, diszkurzívak, logikusan egymásra épülők. Vankónál a változás egyenlő a felülírással. A felülírás egy igen autonóm, bátor tett a művészetben. Szembenézést jelent, újra kezdést, de nem megszabadulást a mögöttünk hagyottól. Egy olyan attitűd ez, ami annyit tesz, hogy nap, mint nap valódi kontaktusba lépünk az életünkkel, sőt, ha kell, konfrontálódunk is vele, de a művésznek nem csak az életével, hanem a művészetével is ezt kell tennie.
azt már én teszem hozzá, ahogy az erőtől duzzadó, expresszív és leegyszerűsítő figuraképzés is. A változások számosak, diszkurzívak, logikusan egymásra épülők. Vankónál a változás egyenlő a felülírással. A felülírás egy igen autonóm, bátor tett a művészetben. Szembenézést jelent, újra kezdést, de nem megszabadulást a mögöttünk hagyottól. Egy olyan attitűd ez, ami annyit tesz, hogy nap, mint nap valódi kontaktusba lépünk az életünkkel, sőt, ha kell, konfrontálódunk is vele, de a művésznek nem csak az életével, hanem a művészetével is ezt kell tennie.
Mindez Vankó művészetének filozófiája, s e filozófia tárgyiasításában fog kitűntetett szerepet kapni a firka-technika, amelyet nagy becsben tart – joggal – a gyermeklélektan. Feuer Mária a neves pszichológus a „vizuális művészetek alapelemeinek, építőköveinek tekinti őket”. Ezt nyilván könnyű belátni, még akkor is, ha a firkának van egy negatív olvasata is a nyelvünkben, és ilyenkor értelmetlen, kezdetleges nyomhagyást jelent vagy csupán annak melléktermékét. Vankó képeit nézve látható, a firka ennél jóval magasabb rendű jelenség. A firkák sok-sok indulattal, vággyal és illúzióval telített képi formák. Ráadásul soha sem csak úgy firkálunk. Sem a gyermek, sem a felnőtt. A művész kivált nem. Vankó megszelídíti, feladattal látja el őket, ők lesznek képeinek csoportokat, sőt tömeget alkotó protagonistái. Csak nézegessék őket, mit is csinálnak, mivé váltak, mivé válhatnak. Mivé váltunk, mivé válhatunk. De nem csak az izgő-mozgó figurákra értem a figura jelzőt, hanem egy tágasabb értelemben vett alkotói módszerre is. A firka leszalad a papírlapról, asztallapra, ajtóra, a házfalakra rajzolódik stb… A firka természetéhez hozzátartozik a magát mindenütt otthonosan érző, mindenütt megtelepedni képes szabadság. Legális, illegális szabadság ez? Döntsék el…”