Fotók: Keppel Ákos
„Nagy Gábor immár lassan fél évszázados festői, rajzolói plasztikakészítői útja kivételesen következetes, kerülőktől mentes. Mindig is poétikus volt képi és rajzi világa, még akkor is, amikor tiszagáti megfigyelései során az emberi mélyáramok és sorsok kútjába is belelátni volt képes. Ám az ember iránti érdeklődése szinte mindig a természet intenzív megfigyelésén keresztül manifesztálódik művészetében. Nagy Gábor a fővárosban született, urbánus körülmények között szocializálódott, mégis művészete – az utóbbi évtizedekben egyre erőteljesebben – a természet inspirációiból töltekezik. Korai – nevezzük így – Csongrád-élménye egy életre befolyásolta művészi érdeklődését. Ám egyáltalán nem a hagyományos ábrázolói attitűd jellemzi munkásságát, mert folyamatosan a tájban rejlő üzenetek foglalkoztatják, s mindez egészül ki flóra és fauna megfigyeléseivel, melyekből komplex kompozíciók születnek. Ahogy fogalmazott is: tájmetszetek készülnek, szubjektív megfigyelések alapján, melyekben a föld és a fű különleges jelentőséget kap. Van- e még egy művész, aki füvekből épít katedrálist? Bizonyosan csak Nagy Gábor, de ez érzékenyen metaforikus fogalom az ő szemléletében, az ő eszközeivel tárgyiasul, méghozzá lenyűgözően érzékletes kivitelezésben. Grafittal, pasztellal képzett felületei, a szén festői alkalmazása felerősíti egészen egyedi tér értelmezését.”
Részlet Feledy Balázs tanulmányából