Fotók: Keppel Ákos
„A Fáskör mint együtt kiállító szobrászközösség (Samu Géza, Varga Géza Ferenc, Géza, Varga Géza Ferenc, Orosz Péter, Húber And Orosz Péter, Húber András) története hivatalosan 1991-ben kezdődik. A szobrászcsoport létrehozásának ötlete
Húber Andrástól származik. A Fáskör egyik művészének sem hiányzik repertoárjából a lírai hangvétel, de akinek a szobrászatával kapcsolatban a költészetet – és joggal – a legtöbbet emlegetik, az HÚBER ANDRÁS. Amire törekszik: a világ elveszett otthonosságának visszaidézése, visszaállítása.” – részlet Kertész László tész László tész László művészettörténész tanulmányából.
Húber Andrástól származik. A Fáskör egyik művészének sem hiányzik repertoárjából a lírai hangvétel, de akinek a szobrászatával kapcsolatban a költészetet – és joggal – a legtöbbet emlegetik, az HÚBER ANDRÁS. Amire törekszik: a világ elveszett otthonosságának visszaidézése, visszaállítása.” – részlet Kertész László tész László tész László művészettörténész tanulmányából.
Misch Ádám festőművész így vall Húber András művészet Misch Ádám művészetéről: „Ágakból készített ágakat, fából fakonstrukciót. Természeti anyagból (levágott és továbbaplikált ágakból) rak össze természeti formát. Egy természeti forma esztétikai formát ölt úgy, hogy visszautal az eredeti – azaz természetes – alakjára. A vékony ágvégek, a szeszélyes kalligrafikus vonalvégződések tetszenek nekem különösen. A létrehozott formáció, azaz a szobrok minden részében vegetációs realitás. Egy az egyben létező, magából létrejött originális forma. Húbernél a természet nem mint legyőzendő erő jelenik meg, hanem az élet, natura és szépség egységére figyelmeztet. Figyelemre méltó a kiállító kreatív, játékos magatartása. Az új morális, esztétikai érzékenység kerül megfogalmazásra, aminek felismerése egyre tudatosabb, sürgetőbb szükségszerűség. Az élet szépségébe vetett hit, a természettel egyetértésben, harmóniában élő alkotó ember eredendően normális komplett magatartását demonstrálja a kiállító művész minden objekte.”
Kováts Albert festőművész kitűnő összegzése, meglátása Kováts Albert ma is igaz: „Tanúi vagyunk, amint az anyag átszellemül, egy közönséges fadarab egyéniséggé, személyiséggé válik.”