Fotók: Keppel Ákos
Úgy gondolom, hogy a művész tehetsége Isten ajándéka, és az alkotói munkát csak alázattal, tiszta szívvel és kellő önkritikával lehet művelni.
A legjobb motiváció számomra az alkotáshoz a könyvek könyve: a Biblia, ami kimeríthetetlen lehetőségek tárháza.
Igyekszem a képeimbe lelket lehelni, és vászonra vinni az emberi érzéseket, megnyilvánulásokat, tetteket – belefűzve a saját érzéseimet, világnézetemet és hitemet.
Nagyon fontos számomra az emberi lélek. Próbálom felfedezni a felszín alatt rejtőző titkokat.
A művészet kinyitja az ember számára a kaput a transzcendens felé.
Úgy érzem, hogy feladatom ezt közvetíteni a világba.
Ha visszatekintek a múltba, akkor szinte a gyerekkorom óta mindig rajzoltam. A festéshez való vonzódásom 17 éves koromban kezdődött egy csallóközi alkotótáborban, Nyárasdon, amikor először kezembe kaptam néhány tubus olajfestéket és egy-két falemezt, majd festőállvánnyal a vállamon bejártam a Duna menti gyönyörű tájat. Dolán György, neves szlovákiai festőművész vezette ezt az alkotóműhelyt, de aztán voltam többször felvidéki művésztelepeken, olyanokon is, amelyeket nem ő szervezett. És következtek a hazai és más országokbeli csoportos és egyéni kiállítások. Volt viszont egy titkos vágyam, hogy egyszer önálló kiállításom legyen Budapesten.