Fotók: Keppel Ákos
A képeim születéséről
A vásznak és kartonok izzanak, mielőtt ráteszem az elő ecsetvonást. végiggondolva a témát, előveszem elmém legmélyéről azokat a látványokat, álmokat, filmeket, képeslapokat, monitorokat melyek tompítani képesek a vászon észvesztő fényességét, mégis erőtől csillognak.
Izgalmas számomra a kép megteremtése. Teremtése.
Nem úgy kezdek a munkához, mint valamilyen iparos, aki elkészíti kedvenc tárgyát, hanem feltöltődött, feszült, robbanás előtti állapotban.
A gondolat, amiről beszélni szeretnék nem mindig pontosan fogalmazódik meg bennem. de lehetőségem van a vázlatok készítésénél továbbgondolni, részleteket elemezni, feltérképezni az irányokat a kifejtéshez. A Lao-ce sorozatom esetén alaposan átolvastam az Út és az erény Könyvét különböző fordításokban. Átgondoltam Konfúciusz írásait, a tao elvét, mely az ürességről beszél, a minden dolog kezdetéről és az igazságról.
A képekkel megpróbálom megfogalmazni azt az utat, ami az én utam is és a gondolkodó művészek útja. Amiért meg kell kínlódni.
A sötét, dinamikus hátterekből építem az út rajzát, a világunk formáit, a természet összességét, a mindenség és semmiség fényeit és árnyait. Kényszerítem magam a pontos megfogalmazásra, az érthetőségre, a befogadhatóságra.
Ha egy kereszteződéshez, útelágazáshoz érek, választanom kell. És minden döntésem meghatározza elkövetkező életszakaszom. ezt is meg akarom jeleníteni a vásznon, és természetesen a bizonytalanságaimat, az erőtlenségeimet, a félelmeimet, haragomat, dühömet, erőmet, szeretetemet, és az igazságot. a szigorú tudatosság mellett emocionális módon festem a vásznam.
A háttér megszületésénél erőteljes, dinamikus ecsetvonásokkal építem bele az indulatot és a szenvedélyt a képbe. Már formákat teremtek ekkor is. Felfedezem bennük azt az utat, amit kifejthetek és a nyugodtabb, széles vonalakkal, irányultságokkal megmagyarázom a néző, befogadó számára. és felébred a természet. a vörös és sárga tüzek a természet alapvető elemeit rajzolják a síkra.
Ghyczy György