Szily Géza

Fotók: Keppel Ákos

„Romantikus jelenetek – talán történelmi aktusok, talán irodalmi művek, színjátékok, emlékek parafrázisaként, vagy talán fantázia szülte szituációk –, furcsa szereplők tünedeznek fel Szily Géza alkotásain. A „feltünedezés” kifejezés nem irodalmi fordulat: az angyal, a vitéz, a lovas, a dárdavető (?) valóban előelőtünedezik a festői kavargásból, hogy aztán a színfoltok vad izzásában oldódjanak fel újra. Szily koloritja felfokozott erejű, mély intenzitású, lapjait élénkség hatja át. A kidolgozottságot a részletgazdagság jellemzi: folytonos, mindenhol jelenlévő egymásba olvadások, egymásra épülések színtere a képfelület. Akvarelljeinek feszültsége a rejtélyes történések, akciók és az azoknak teret adó-teremtő festői, elvonatkoztatott környezet ellentétéből táplálkozik: már-már konkréttá váló események zajlanak a megfoghatatlan térben, a pontosan értelmezhetetlen, elvonatkoztatott közegben.”
Részlet Wehner Tibor tanulmányából

„A sokszor álomszerű, szürrealizmusba hajló kivitelezés elsőre csak a kompozíció egyensúlyát dicsérő, távolabb kell lépnünk a képtől, hogy felfejtsük annak motívumvilágát, halvány kontúrokkal határolt élőlényeit-figuráittárgyait. Néha egy-egy architektonikus elemet-jelet, geometrikus szerkesztést, vonalakat és párhuzamosokat csempész a képbe, megosztja, ritmizálja és összefogja a művet. Színkezelése sokszor „fáradt” visszafogott, melankóliát - bölcseletet (a kevés néha több) sugalló, máskor szinte elődübörögnek a színek, pompázatos a koloritás.”
Részlet Kozák Csaba tanulmányából