Fótók: Keppel Ákos
Kezdetben voltak a FÁK
„Az elsőt egy hónapon ke-resztül naponta többször is megnéztem. Arra vitt az utam, amikor a téglagyárba jártam dolgozni az egyik nyáron. Sokáig figyeltem – aztán egyszer megéreztem, megértettem. Tudtam, hogy jelent valamit. S aztán jött a többi. Így lettem „szerelmes” a fákba, őket nézve – és fény-képezve – nem is annyira formájuk ragadt meg, de a gon-dolatok, érzések, amelyeket a fák megfogalmaztak bennem. Nem akartam, de tudatlanul azt fényképeztem le, ami ben-nem volt.”
(részlet Móser Zoltán írásából)
„Az elsőt egy hónapon ke-resztül naponta többször is megnéztem. Arra vitt az utam, amikor a téglagyárba jártam dolgozni az egyik nyáron. Sokáig figyeltem – aztán egyszer megéreztem, megértettem. Tudtam, hogy jelent valamit. S aztán jött a többi. Így lettem „szerelmes” a fákba, őket nézve – és fény-képezve – nem is annyira formájuk ragadt meg, de a gon-dolatok, érzések, amelyeket a fák megfogalmaztak bennem. Nem akartam, de tudatlanul azt fényképeztem le, ami ben-nem volt.”
(részlet Móser Zoltán írásából)
„A fa, a gyökér, a törzs és a lomb oly mértékben metafori-kus valóságformák – más nézőpontból kifejezéstartalmak – hogy kísérletet sem érdemes tenni a megmagyarázásukra, ha csak nem kényszerül az ember valamilyen okból közhely gyárossá előlépni. S ne kényszerüljünk, ha lehet. A törzsben tekeredő évgyűrűkben, a gyökér homályos barlangjaiban, a szélbe rebbenő ágak riadásában általunk megismételhetet-len tudás és élettapasztalat rejtezik. A fotóművész az embe-rinek látszó titkok nyomába eredt fényképező masinájával. Egyszerű a dolgunk: kövessük őt!”
(részlet Zalán Tibor írásából)
(részlet Zalán Tibor írásából)
LEVELEK
„A kiállításomon van egy fotó, amelynek Ötvenhatos levél címet adtam. Október volt, amikor találtam. Eső után egy sáros dombon léptem rá, a bejáratig a talpamon volt, csak akkor vettem észre, amikor le akartam törülni cipőmről a sarat. Lehajoltam, és amikor felemeltem a levelet, abban megláttam valamit. Hazavittem, lefényképeztem és kinagyí-tottam. Igen, ez az én ötvenhatom. Akkor 10 éves voltam, majdnem mindenre emlékszem, ami otthon a faluban tör-tént. A megtorlásra is.”
(részlet Móser Zoltán írásából)
„A kiállításomon van egy fotó, amelynek Ötvenhatos levél címet adtam. Október volt, amikor találtam. Eső után egy sáros dombon léptem rá, a bejáratig a talpamon volt, csak akkor vettem észre, amikor le akartam törülni cipőmről a sarat. Lehajoltam, és amikor felemeltem a levelet, abban megláttam valamit. Hazavittem, lefényképeztem és kinagyí-tottam. Igen, ez az én ötvenhatom. Akkor 10 éves voltam, majdnem mindenre emlékszem, ami otthon a faluban tör-tént. A megtorlásra is.”
(részlet Móser Zoltán írásából)