Fotók: Keppel Ákos
Nem festőnek készültem!
Azonban a sors, s néhány remek ember javaslata, akarata erre az útra állított. Kisebb, nagyobb kitérőkkel ezt az utat járom, hol hittel, hol kicsit hitetlenül, de töretlenül bízva a művészet erejében, abban, hogy a befogadó az alkotóval, alkotással kellő harmóniában megtalálja az alkotói közlendő lényegét akár intellektuális, akár spirituális módon.
A festő ember, a festőművész, egyáltalán a művész élete, sorsa folyamatos küzdelem. Küzdelem a lelkéből felszabaduló mondanivalóval, ezen közlendő, alkotássá, művé, művészi produktummá rendezésével. Akkor is az, mikor, mint a sólyom röppen ki lelkéből, folyik ki keze alól, a vonalak, foltok, színek sokasága s szinte automatikusan rendeződve alkotássá, mert az ilyenkor elmaradó küzdelmet már az előző művek létrehozásakor megvívta az alkotó.
Vonz az expresszivitás, a szürrealizmus, egy-egy extrém kompozíciós megoldás. Ezzel együtt munkáim többnyire a figuralitás kissé konzervatív keretei közt maradnak, sokszor bibliai, máskor meglehetősen profán gondolatokat feldolgozva. Előbbi nem a vallás okán, hanem az örök emberi konfliktusok felvetése, ezek megoldására felajánlott lehetőségek okán, az utóbbi főleg saját belső indíttatásból.
Egyszerűbben, nagyon szeretek rajzolni, festeni. Egyfajta lelki kényszer nálam, hogy ezt tegyem. Az öröm forrása. Még akkor is, ha néha megcsal, hátat fordít, szinte megoldhatatlan feladatokat tornyoz elém, máskor szárnyalva repít a világ tetejére az eufóriába.
Így hát ezt teszem! Rajzolok! Festek!
Balatonkenese, 2018. 02. 10.
Baky Péter