Fotók: Keppel Ákos
„Az idővel való kapcsolat egyik jellegzetes példája a kortárs (magyar) képző- és iparművészetben, valamint az irodalom területén is, hogy az alkotók művészeti példáért, illetve inspirációért a múltba nyúlnak vissza.
Ezen a radikális archaizmuson belül kibontakozik a műveknek egy határozottan körvonalazható csoportja, amelyek megjelenésükkel; töredékességükben, leletszerűségükben keltenek archaikus hatást. Ebbe, az általam lírai archaizmusnak nevezett tendenciába azon alkotók tartoznak, akiknek festészeti technikájában, munkamódszerében archaikus törekvések nyilvánulnak meg, amelyek következtében maguk a kész művek öltenek leletszerű, töredékes formát, archaikus (s egyben archeológiai) hatást keltve. A lírai jelzőt a műcsoportot (közösen) jellemző visszafogott, természetközeli színek és az átgondoltan formált felületek
indokolják.
indokolják.
Hasonlóan leletszerű hatásokat hordoznak Kopócsy Judit alkotásai, aki a patinás felületek létrehozásában egyaránt alkalmazza az akvarell lazúros rétegeit és a montázselemeket. Képeiben fuvallat finom látomásait, a különböző tárgyak és jelenségek transzparenciáit festi. az ajtó, az asztal, a kapu, az ablak, a házfal, az írástöredék önnönmaguk ősmintái lesznek Kopócsy Judit elénk tárt világában. A festményeiben feltáruló végletes érzékenység olyan, mintha a felhordott foltok különböző rétegei között évszázadnyi idők lebegnének. Képei a titok metaforái. Ami igazából érdekli: a megbúvó, a rejtelmes. az elfeledett, a nem jelenlévő. Ezáltal válnak alkotásai leletszerű, örökre feltár(hat)atlan archeológiai ideákká.
Szeifert Judit művészettörténész
(részlet a töredék metaforái című tanulmányából)
(részlet a töredék metaforái című tanulmányából)