Szotyory László

Fotók: Keppel Ákos

A TITOKZATOS SZÉPSÉG
Szotyory László festőművész képvilága

„Szotyory László festőművész a Szépek és félelmetesek címmel a budapesti Karinthy Szalonban 2015-ben közönség elé tárt képeinek együtteséhez az alábbi alkotói interpretációt fogalmazta meg és közölte a tárlat meghívóján: „Számomra a szépség mindig megrendítő és a lenyűgöző mindig félelmetes is. Ezek nálam együtt járó érzések. Mindig csak ezek a dolgok, csak ezek az élmények késztetnek festésre. Az irónia vagy például a kritikai attitűd soha. Így mondhatom, hogy ezekben az együttes érzésekben, így minden képemben elárulok magamról egy rajongást, vágyakozást valamilyen szépségeshez és a kicsit borzongatóan félelmeteshez való vonzódásomat is. És ez érvényes a képeimen lévő minden tájra, autókra, ciprusokra, repülőkre és minden épületre és minden lényre.”

A művész által megjelölt motívumok egyben festészetének tematikai sokrétűségét tanúsítják: különálló együttesekbe illeszthetők az indián lányokat, a hatalmas repülőgépeket, a lenyűgöző állati lényeket – kutyákat (vérebeket), farkasokat, oroszlánokat – és a titokzatos, trópusi vagy mediterrán tájakat és a világvárosképeket, vagy a vadregényes tájban megbújó épületeket megjelenítő kompozíciók. Az olajjal vászonra rögzített, talán valamilyen misztikus festői realizmus stíluskategóriájába sorolható művek a témák sokfélesége ellenére is egységet alkotnak: az összefogó jegy a részletezést kerülő megjelenítés, a derengő, sejtelmes fényekkel átitatott, általában sötét, a kékek és a zöldek árnyalataiba burkolózó kolorit, a végtelenbe nyíló távlatok szédítő lezáratlansága, a képalkotó elemek, a formák puha, lágy, már-már árnyszerűvé alakított megragadása – és mindezek intenzív atmoszferikus sugárzása. És mindezeken túl, a mélyebb tartalmi régiókban egységessé avatja ezt a képegyüttest a szépség iránti rajongás, illetve a szépségáltal indukált megrendülés érzete, amely a távoliságban, az egzotikumban, a monumentálisban, az erősben, a méltóságteljesben, a titokzatosban, az idegenséggel színezett ismeretlenben, a már-már elérhetetlenben: a különösben – s korántsem valamiféle furcsában – ölt testet”.

Részletek Wehner Tibor művészettörténész tanulmányából

A kiállításról az Élet és Irodalom hetilapban írt kritika az alábbi linen megtekinthető:

https://www.es.hu/cikk/2024-01-26/fekete-szilvia/a-fenseg-jegyese.html